Mint minden évben, augusztus első hetében ismételten átköltöztünk ideiglenesen a családdal Csongrádra, mert kőrös-toroki napok voltak. És mint minden nyaralás (bárkinél), ez sem kezdődött zökkenőmentesen, el is mondom mindjárt, hogy miért.

Az elsődleges probléma az volt, hogy idén hiába újították fel überprora az üdülőt, ahova szoktunk járni, a Tisza csak kilépett a medréből és áztatott mindent, ami a házban volt és környékén, és amikor visszahúzodott a hordalékot nem vitte magával mert miért is, így teljes káosz uralkodott a telken. Pedig nagyon szeretem azt a helyet, a kilátás gyönyörű, pont a torkolatra lehet rálátni, és minden koncert, buli perceken belül megközelíthető rövid sétával (meg olyankor a barátok is el tudnak jönni sátorral, és akkor nem kell 24/7 tesómékkal lógni).

Viszon adódott a lehetőség, hogy (ezt a csavart figyeld) nagybátyjám ex-élettársának az anyukájának a lakatlan házában vendégeskedjünk ezalatt a pár nap alatt. Nos a házban már egy jó ideje nem lakott senki, és aki utoljára ott volt albérletben biztos elszívhatott két doboz szimfóniát minden nap. Legalábbis a bűz, illetve a falak sárgasága erre engedett következtetni. Anyáék már szerdán felmentek, hogy lakhatóvá tegyék a szobákat és az élménybeszámolójukból kiderült, hogy ez igenis egy félnapos meló volt, úgyhogy volt baj rendesen.

Én a három gráciával (húgom és két barátnője) illetve húgom kanjával mentünk busszal csütörtökön, mert annyi cuccot kellett vinni, hogy a kombi Astrába két emberen kívül több nem fért be. A buszút eleje nem telt valami kellemesen, mert kb. háromnegyed órát álltam egy telepakolt hátitáskával egy laptoppal meg egy gitárral, mire végre letudtam ülni, ami dupla öröm volt, hiszen le is ülhettem és mindezt Csilla mellé tehettem.

A csütörtök tehát egyben érkezésünk napja, és a négynapos fesztivál első napja volt. Ez a nap nem volt egy nagy szám, megérkeztünk ettünk jó bablevest, pihentünk, majd beindultunk autóval. Szokásokhoz híven a töltésen kívül koncertek, a töltésen belül pedig diszkó szórakoztatta az idelátógatókat.

A fő attrakció aznap este a Tankcsapda volt, akik még mindig nem tudnak levenni a lábamról, sem a dalszövegekkel, sem a zenéjükkel, de hát ízlések és ficamok, ugye. Anyukám mondta jól: "Nem rosszak, de nem ez a jó." Miután véget ért a koncert a fiatalság többi része megindult a diszkóba, mert Ibiza Sound volt Bárány Attilával, akit én mindig nem tartok semmire, mint DJ. Otthon hallgattam még egy kis Yann Tiersen-t meg SayCet-et húgom hiper-szuper mp4 lejátszójáról, majd valamikor a hajnali órákban felriadtam a hazaérkező skacokra, akik egész jó hangulatban foglalták el a matracukat, majd szórakoztattak még egy kicsit, én is őket, míg végül valahogy csak elaludtunk.

A második nap egész gyorsan eltelt, strandra mentünk, de rövid idő után kiküldtek minket a medencéből, mert villámlott meg dörgött az ég, szóval "menekülni" kellett. Felajánlották a benti medencét, hogy ott még kiélvezhetjük a drága jegy ellenében a strand adottságait. Nos az medence kb. 3x5 méteres volt, és voltak benne huszan, így végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy jobb lesz nekünk otthon. Este lementünk ismételten a Kőrös-torokba, ahol a rendőr bácsi azt a javaslatot tette nekünk, hogy ne menjünk be kocsival a partra, mert bármelyik pillanatban evakuálhatják a területet, és kocsival nehézkes lenne kijutni, amikor a több tízezer ember fejvesztve menekülne nem törődve a másik testi épségével. így vártunk egy keveset kinn, hogy csillapodjon a vihar, majd nekiindultunk a dagonyának, hisz aznap este szuperkoncert volt Somló-Charlie-Demjén vezényletével. Nagyon jó volt, annak ellenére, hogy egyikőjüknek sem vagyok hű rajongója, bár amikor két szám között beszélni kellett valamit, mert hát azért mégiscsak legyen meg a kontakt a fellépő és a közönség között, na az szinte egyikőjüknek se ment, súlyos gondok voltak a nyelvtannal, illetve a szavakban néha felcserélődtek a betűk. Somló valami cunamiról magyarázott, amit szerintem ő maga sem értett, nagy dolgot akart mondani, kicsit belesült, de nem ezért szeretjük. Én ismételten hazamentem, mert hideg is volt, Hamvai PG-t kb. annyira se tartom, mint Bárányt, így az 1000 Ft-os belépő, igazi pénzkidobás lett volna a részemről. A hajnal ugyanúgy telt, mint az előző.

A harmadik nap (szombat) viccesen kezdődött, hiszen valamikor a délelőtt folyamán beállított egyik unokatestvérem, hogy őt ott hagyták a parton a haverok és a tesója, nincs meg a telefonja, úgyhogy a kétségbeesés érdekes egyveleget alkotott az illuminált állapottal, amit végül egy jó alvással orvosolt. Apa sütött finom húst ilyen flekken cuccon, majd ismételten nekivágtunk az éjszakának. Úgy döntöttem, hogy ma lemegyek a diszkóba, de ahhoz, hogy ezt kivitelezni tudjam, be kell rúgnom. Nem kellett magamnak kétszer mondani, volt egy Jager a hűtőben, mama beállt csaposnak, aki már a második feles után leakarta állítani a leépítést, de én mindig arra hivatkoztam, hogy: "Mama, felvettek az egyetemre, inni kell!". Aztán kötöttünk egy szóbeli megállapodást, hogy felhúzom a nadrágomat, mert hogy néz ki az, ha lóg, és akkor még kapok egy utolsó felest, fel is húztam, de a gatyám a felessel együtt lecsúszott. A fő attrakció aznap este az Irígy Hónaljmirígy volt, akik (ha jól emlékszem) hárman voltak csak, ami egy egész jó üzleti fogás, hiszen aznap este lehet, hogy a másik 4, egy másik városban akasztott le pofátlanul hatalmas pénzt. Ha gazdag akarsz lenni, akkor ezt kell csinálni, úgy néz ki. AZ IHM-et az Első Emelet koncertje követte, amin én már nem nagyon vettem részt, csak futólag, hiszen unokatesómmal kerültünk egyet, hátha belebotlunk ismerős arcokba, sikerült is. Majd ezután csatlakoztam tesómékhoz és lementünk a gyeszkóba 1000 pénzért (nem tudtam, hogy ki lesz a DJ, de abban a tudatállapotban az volt az utolsó dolog, amivel foglalkoztam). Táncoltunk-táncoltunk, amikor beállított a fél ex-kőrösys diáktársadalom, erősen illuminált állapotban. Jót szórakoztunk, történtek érdekes dolgok, talán a legérdekesebb az "Igen, Ő az!" kombináció volt. Törént ugyanis, hogy ott volt az ex-barátnőm is a barátnőjével, és hallottam, hogy a barátnő kérdezi, hogy "Ő az?", erre az ex-barátnő "Igen Ő az!", majd megfordultam, megfogtam a barátnő két vállát finoman, majd nevetve-üvöltve elkezdtem, hogy "Igen, Ő az!", többször megismételve egymás után. Amúgy még mindig nem tudom, hogy mi lehet a jelző, ami az "az"-t helyettesítheti, de biztos meg van rá magyarázat, majd a tudósok kiderítik.

Összességében jól éreztem magam, egy teljesen jó fesztivál hangulatos környezetben, egy problémám volt az egésszel, hogy a parkolás az valami iszonyat ergya módon van megoldva, talán jövőre orvosolják ezt, de maga a program kifogástalan volt, hiszen próbált minden korosztályt megmozgatni, mindezt ingyen és bérmentve. Jövőre is megyünk! :)